Az 1-es típusú cukorbetegséghez társuló autoimmun betegségek

Az 1-es típusú cukorbetegség maga is autoimmun betegség: az immunrendszered tévedésből a hasnyálmirigy béta-sejtjeit, vagyis az inzulint termelő sejteket támadja. Ugyanaz az öröklött hajlam (különösen a HLA-régió génjei) más szerveket is érinthet [1]. Ugyanez igaz az immuntűrés elvesztésére is: erre a rendszerre, amellyel a szervezet megtanulja, hogy ne támadja önmagát. A gyakorlatban az 1-es típus azt jelzi, hogy az immunrendszer hajlamos a saját szövetek megtámadására. Ez a hajlam pedig nem mindig marad a hasnyálmirigyre korlátozva [2].

A leggyakoribb célpont a pajzsmirigy, a bél és a gyomor. Ezért az 1-es típushoz társuló autoimmun betegségeket időszakosan keresik, tünetek hiányában is. A korai felismerés hatékonyabb kezelést tesz lehetővé, és megelőzi a szövődmények kialakulását [2].

Az autoimmun poliendokrin szindróma (rövidítve APS) több olyan betegséget fog össze, amelyekben az immunrendszer ugyanannál az embernél több mirigyet és szervet is megtámad. Leggyakrabban a hormontermelő mirigyek érintettek, például a pajzsmirigy, a mellékvese és a hasnyálmirigy. Innen ered a név: a „poli” sokat jelent, az „endokrin” pedig a hormonmirigyekre utal [3].

Fontos gyakorlati szempont, hogy ezek a kórképek nem egyszerre jelennek meg. Az egyik és a másik betegség között évek vagy akár évtizedek is eltelhetnek. Az APS tehát olyan kórisme, amely az egész élet során alakul, és folyamatos követést igényel. Az APS-nek több altípusa van (1, 2 és 3), amelyek a kezdet életkorában, az örökletes okban és a betegségek összetételében térnek el [3].

Az APS-1 a legritkább forma, és rendszerint gyermekkorban jelentkezik. Egyetlen hibás gén (az AIRE) okozza, és három jellegzetes jelről ismerhető fel:

• a bőr és a nyálkahártyák ismétlődő gombás fertőzései;
• a mellékpajzsmirigyek rossz működése (a kalcium csökkenésével);
• Addison-kór (mellékvesekéreg-elégtelenség).

E betegek egy részénél az 1-es típusú cukorbetegség is megjelenhet [4].

Az APS-2 a leggyakoribb forma, és felnőttkorban jelentkezik, főleg nőknél. Több gén vesz benne részt, és mindig magában foglalja az Addison-kórt, amelyhez autoimmun pajzsmirigybetegség és/vagy 1-es típusú cukorbetegség társul. Az APS-3 kötelezően pajzsmirigy-érintettséget és egy másik autoimmun betegséget (például 1-es típust) foglal magában, de meghatározás szerint Addison-kór nélkül. Azok többsége, akiknél egyszerre áll fenn 1-es típus és pajzsmirigybetegség, az APS-3-ba tartozik [3].

A Hashimoto-pajzsmirigygyulladás az 1-es típushoz társuló leggyakoribb autoimmun betegség. Az immunrendszer a pajzsmirigyet támadja, ami olykor kisebb pajzsmirigyhez vezet, amely túl kevés pajzsmirigyhormont termel (pajzsmirigy-alulműködés). A jellegzetes antitestek (anti-TPO, anti-TG) sok évvel azelőtt megjelennek a vérben, hogy a pajzsmirigy működése csökkenni kezdene [5]. Ilyen pajzsmirigy elleni autoantitestek minden negyedik 1-es típusú betegnél megtalálhatók [6].

Az alulműködés jelei közé tartozik a fáradékonyság, a fázékonyság és gyermekeknél a növekedés lassulása. Ezek azonban nem jelentkeznek addig, amíg a pajzsmirigy működése normális, és pusztán az antitestek jelenléte nem okoz tüneteket. Számodra fontos szempont, hogy az alulműködő pajzsmirigy növelheti a hipoglikémia kockázatát. A kezelés egyszerű: a hiányzó hormon pótlása levotiroxinnal. A pajzsmirigyet röviddel az 1-es típus kórisméje után, majd évente ellenőrzik, ahogy az alábbi ábra mutatja [5].

Igen, de sokkal ritkábban, mint a Hashimoto-gyulladás. A Basedow–Graves-kór bizonyos értelemben a Hashimoto ellentéte: a pajzsmirigy túlműködővé válik (pajzsmirigy-túlműködés), mert egyes antitestek túlzott hormontermelésre serkentik [5].

A túlműködés jelei: fogyás jó étvágy mellett, szívdobogásérzés, melegségérzet, remegés, nyugtalanság és olykor kidülledő szemek. A túlműködő pajzsmirigy megnehezíti a vércukor szabályozását, magas vércukorra való hajlammal. A Basedow–Graves-kór és a Hashimoto-gyulladás egyaránt az autoimmun pajzsmirigybetegség formái, és olykor ugyanazt az embert is érinthetik, élete különböző szakaszaiban [7].

A lisztérzékenység jóval gyakoribb az 1-es típusú cukorbetegeknél, mint az általános népességben. Az immunrendszer reakciója a gluténra — a búza, az árpa és a rozs fehérjéjére —, amely károsítja a vékonybél nyálkahártyáját [8].

Az 1-es típusú cukorbetegek fontos sajátossága, hogy a lisztérzékenység gyakran tünetmentes: sokaknak egyáltalán nincsenek emésztési panaszaik. Ezért vérvizsgálatot (IgA típusú transzglutamináz elleni antitest, a teljes IgA-val együtt) javasolnak ahelyett, hogy megvárnák a tünetek megjelenését. Kezeletlenül a betegség fáradékonyságot, vérszegénységet, gyengébb csontokat, gyermekeknél elmaradó növekedést és megmagyarázatlan hipoglikémiákat okozhat; a kezelés élethosszig tartó gluténmentes étrend [9].

Az Addison-kór (mellékvesekéreg-elégtelenség) szerencsére nagyon ritka, ugyanakkor nagyon veszélyes. Az immunrendszer a mellékveséket támadja, amelyek így már nem tudnak elég kortizolt termelni — ez a hormon pedig létfontosságú [3]. A kortizolhiány jelei: tartós fáradtság, fogyás, alacsony vérnyomás, felálláskori szédülés, sóéhség és a bőr jellegzetes sötétedése.

Külön figyelmeztető jel a számodra, ha 1-es típusú cukorbeteg vagy: ismétlődő, megmagyarázatlan hipoglikémiák, az inzulinigény csökkenésével együtt. A magyarázat az, hogy a kortizol rendes körülmények között az inzulinnal ellentétesen hat, és emeli a vércukrot. E jelek bármelyike sürgős orvosi kivizsgálást igényel, a kezelés pedig a hiányzó hormonok pótlása [6]. Kezelés nélkül a kortizolhiány mellékvesekéreg-krízishez vezethet, ami sürgősségi állapot: ha hányás, erős hasi fájdalom, kifejezett gyengeség vagy aluszékonyság jelentkezik, azonnal menj sürgősségire.

Igen. A vitiligó élesen körülhatárolt fehér foltokat jelent a bőrön; azért alakulnak ki, mert az immunrendszer elpusztítja a bőr színét adó sejteket (a festéksejteket). Ez az állapot gyakoribb az 1-es típusú cukorbetegeknél, mint az általános népességben [6].

A vitiligó gyakran a pajzsmirigy, a gyomor vagy a mellékvese autoimmun betegségeivel együtt jelenik meg. Önmagában nem befolyásolja a belső szervek működését. A festékanyag nélküli foltok azonban könnyen leégnek a napon, és védelmet igényelnek, az állapot pedig hatással lehet az önképre és a lelkiállapotra. Ezenkívül jelenléte szélesebb autoimmun hajlamot jelez, amelyet érdemes felismerni és követni [10].

A vészes vérszegénység a B12-vitamin hiánya miatt kialakuló vérszegénység, amelyet a gyomor elleni autoimmun támadás okoz. Az immunrendszer a gyomor sejtjeit támadja, így azok már nem tudnak segíteni a B12-vitamin felszívódásában a táplálékból [11].

Jelei a fáradékonyság, a sápadtság, az égő nyelv és az idegrendszeri tünetek, például a zsibbadás vagy a bizsergés (ezek akár a vérszegénység előtt is jelentkezhetnek). 1-es típusban ez az egyik viszonylag gyakori autoimmun társulás, ezért az orvosok korán keresik. A kezelés egyszerű: B12-vitamin adása [12].

A gyakori kórképeken túl az immunrendszer olykor más szerveket is megtámadhat. Érintett lehet a máj (autoimmun májgyulladás), az ízületek (rheumatoid arthritis vagy fiatalkori ízületi gyulladás), a bőr (pikkelysömör) vagy a hajszálak (foltos hajhullás) [10].

Még ritkábbak az idegeket és az izmokat érintő kórképek (myasthenia gravis, sclerosis multiplex) vagy egy egész antitestosztály hiánya (IgA-hiány). Ez utóbbi azért számít, mert befolyásolja a lisztérzékenység vizsgálatának módját. Ezek a társulások szokatlanok, és a vizsgálatuk a tünetek alapján történik, nem rutinszerűen [13].

A pajzsmirigyet röviddel az 1-es típus kórisméje után vizsgálják, azután rendszerint évente — vagy sűrűbben, ha tünetek jelentkeznek, vagy ha már vannak antitestek. A lisztérzékenység vizsgálatát a kórismekor javasolják, majd az első években megismétlik (rendszerint két és öt év múlva). Ezután csak akkor ismétlik, ha gyanút keltő tünetek jelentkeznek [14].

A ritkább kórképeket, például az Addison-kórt, nem szűrik rutinszerűen, csak akkor vizsgálják, ha a tünetek gyanút keltenek. Az általános szabály az élethosszig tartó folyamatos figyelem, mert új autoimmun betegség bármikor megjelenhet [2].

Ezek a társulások az élet bármely szakaszában megjelenhetnek, és nincs olyan életkor, amely után a kockázat eltűnne. Egyes autoimmun betegségek már az 1-es típus kórisméjekor is fennállhatnak, de többnyire évekkel vagy évtizedekkel később jelentkeznek. Éppen ezért olyan fontos a folyamatos figyelem [15].

Néhány szabályszerűség azért látszik: a lisztérzékenység inkább korábban, a kórismét követő első években jelentkezik. A pajzsmirigybetegségek, a vészes vérszegénység és az ízületi kórképek az életkor előrehaladtával és a cukorbetegség hosszabb fennállásával válnak viszonylag gyakoribbá. Akiknél idősebb korban ismerik fel az 1-es típust, valamint a nők, valamivel nagyobb eséllyel kapnak további autoimmun betegséget [16].