Mi a hipoglikémia, és hogyan ismerhető fel

A hipoglikémia olyan vércukorszintet jelent, amely túl alacsony a szervezet igényéhez képest. 1-es típusú cukorbetegségben minden 70 mg/dl (3,9 mmol/l) alatti érték hipoglikémiának számít [1]. Nem külön betegség, hanem az inzulinkezelés nemkívánatos hatása. Akkor jelentkezik, ha a szervezetben lévő inzulin meghaladja a pillanatnyi szükségletet.

A szervezet meglehetősen állandó cukorszinttel működik, mert az agy szinte teljesen erre van utalva. Amikor a vércukor esik, a test riasztást indít (hormonálisat és idegrendszerit), és megérzed az első jeleket. A hipoglikémiát azonnal kezelni kell, gyorsan felszívódó szénhidráttal [1]. Ez az a helyzet a cukorbetegségben, amelyben a leggyorsabban kell cselekedned, ahogy az alábbi ábra mutatja.

A küszöb 70 mg/dl (3,9 mmol/l). Ez alatt az érték alatt hipoglikémiáról beszélünk, akár érzel valamit, akár nem. A szám nem véletlenül ez, mert körülbelül ennél az értéknél kezdi a cukorbetegség nélküli ember szervezete kibocsátani a védekező hormonokat, elsősorban a glukagont és az adrenalint [1].

Ez a küszöb riasztási érték, nem veszélyérték. Azt jelzi, hogy most kell cselekedned, nehogy tovább essen. 68 mg/dl (3,8 mmol/l) mellett az agynak még elég cukra van. A bajok lejjebb kezdődnek, és a küszöb szerepe az, hogy megállítson, mielőtt odáig jutnál [1].

Három van. Az 1. szint 54 és 69 mg/dl (3,0–3,8 mmol/l) közötti vércukrot jelent. A 2. szint 54 mg/dl (3,0 mmol/l) alatti vércukrot jelent. A 3. szint a súlyos hipoglikémia, amelyet a más személy segítségére szorulás határoz meg [1].

Ezt a besorolást a világon mindenütt ugyanúgy használják, ami segít, amikor összeveted az eredményeidet, vagy másik orvossal beszélsz. Az első két szintet egy szám határozza meg, a harmadikat az, ami veled történik. Ezért fordulhat elő súlyos hipoglikémia olyan értéknél, amely papíron 1. szintűnek látszik.

Így nevezzük a 2. szintet, vagyis az 54 mg/dl (3,0 mmol/l) alatti vércukrot. Ettől az értéktől az agy egyre kevesebb cukrot kap, és a jelek már nem pusztán riasztók. Megjelenhet a nehéz összpontosítás, a homályos látás vagy az akadozó beszéd. Ez az a pillanat, amikor a hipoglikémia rendezése már nem tűr halasztást [1].

A 2. szintű epizódot azután sem hagyjuk figyelmen kívül, hogy rendeződött. Egy vagy több ilyen epizód beszélgetést kíván az orvossal az inzulinadagokról és a nap beosztásáról [1]. Ha úgy kerülsz e küszöb alá, hogy semmit nem érzel, az információ még fontosabb. Rendszerint azt jelenti, hogy elvesztetted a szervezet figyelmeztető jeleit.

Az első jelek a szimpatikus idegrendszertől származnak: remegés, hideg verejték, szívdobogásérzés, hirtelen erős éhség, ingerlékenység. Hasznos jelzések, mert azelőtt jelentkeznek, hogy az agy működése károsodna.

Ha a vércukor tovább esik, megjelennek az agyból eredő jelek: nehéz összpontosítás, homályos látás, akadozó beszéd, ingerültség, aluszékonyság. Ekkor már nehéz magadon segítened, ezért a kezelést nem szabad halogatni [1].

Igen. A meghatározás a mért értéken alapul, nem azon, amit érzel. A 70 mg/dl (3,9 mmol/l) alatti vércukor akkor is számít, ha teljesen jól érzed magad [1]. Ennek az az oka, hogy sok cukorbeteg védekező válasza gyengült, így a tünetek hiánya nem jelenti a kockázat hiányát.

A helyzet különösen 54 mg/dl (3,0 mmol/l) alatt érdemel figyelmet. Egy ilyen alacsony érték minden tünet nélkül a hipoglikémia felismerési zavarának jele. Nem azt mutatja, hogy ellenállóvá váltál az alacsony értékekkel szemben. Azt mutatja, hogy a riasztórendszered már nem indul be időben.

Az a helyzet, amikor a hipoglikémia minden jele megvan, de a mért vércukor normális. A magas értékekhez szokott cukorbetegeknél jelentkezik, amikor a vércukor gyorsan esik a normális felé. A szervezet hozzászokott a magas értékekhez, és a 120 mg/dl (6,7 mmol/l) értéket veszélyes esésként kezeli. A tünetek valódiak, nem képzeltek.

A cukorral való kezelés itt nem megoldás, mert a vércukor már ott van, ahol lennie kell, a hipoglikémiát pedig a mért érték határozza meg [1]. Minden alkalommal mérj azonban, mielőtt döntesz, és ha a tünetek rosszabbodnak, ismételd meg a vércukormérést vércukormérővel. Ha minden alkalommal eszel, amikor így érzed magad, magas értékeken ragadsz. A szervezet riasztási küszöbe néhány hét alatt magától lejjebb kerül, ahogy az átlagos vércukor csökken. Átmeneti szakasz ez egy jobb kezelés kezdetén.

Az ok mindig a szervezetben lévő inzulin és a pillanatnyi szükséglet közötti egyensúlyhiány. Legtöbbször túl nagy inzulinadagról, elhalasztott vagy a becsültnél kisebb étkezésről, illetve az előzőhöz túl közel adott korrekcióról van szó. Ha a hipoglikémiák az adagokban, az étkezésekben vagy a mozgásban rejlő magyarázat nélkül ismétlődnek, az orvos további okot keres, például lisztérzékenységet, mellékvese-elégtelenséget vagy vesekárosodást.

A testmozgás növeli az inzulinérzékenységet, és az edzés után több órával is csökkentheti a vércukrot [2]. Az alkohol gátolja az új szőlőcukor képződését a májban, így 24 órán át növelheti a hipoglikémia kockázatát [3]. A kockázat akkor a legnagyobb, amikor a máj raktárai már üresek, vagyis üres gyomorra vagy testmozgás után.

Igen, de ritkán. Cukorbetegség nélküli embernél három biztonsági mechanizmus szinte mindig megállítja a vércukor ellenőrizetlen esését. Az első a saját inzulinelválasztás leállása. A második a glukagon felszabadulása, azé a hormoné, amely cukrot hoz ki a májból. A harmadik az adrenalin, amely akkor lép be, ha az első kettő nem elegendő. Együtt ezek a mechanizmusok szokásos körülmények között a kockázati küszöb felett tartják a vércukrot.

1-es típusban e három mechanizmus közül egyik sem működik már ugyanúgy. A beadott inzulin a vércukorértéktől függetlenül kifejti a hatását. A glukagonválasz a betegség első éveiben elvész, az adrenalinválasz pedig ismétlődő epizódok után gyengül [1]. Itt van a lényegi különbség. Nem vagy törékenyebb másoknál, hanem elvesztettél védőmechanizmusokat, amelyeket a többiek tudtukon kívül használnak.

A hipoglikémia akkor súlyos (3. szint), ha más segítségére szorulsz. A tünetek előrehaladottabbak: kifejezett zavartság, nyelésképtelenség, görcsroham és eszméletvesztés. A meghatározás nem valamely vércukorértékre utal, hanem arra, hogy magadat már nem tudod ellátni [1]. Egy 40 mg/dl (2,2 mmol/l) vércukor, amelyet magad rendeztél, nem súlyos hipoglikémia. Egy 60 mg/dl (3,3 mmol/l) érték, amelynél segítségre szorultál, viszont az.

Ha az illető elvesztette az eszméletét, semmit nem adunk szájon át, mert az étel vagy a folyadék a tüdőbe kerülhet. Glukagont adunk (orrba vagy injekcióban), és azonnal hívjuk a mentőt. 1-es típusban a súlyos hipoglikémia kockázata életed végéig fennmarad, ezért érdemes mindig gyorsan felszívódó szénhidrátot a kezed ügyében tartani, és tervvel készülni a vészhelyzetre [4].

Igen, a 70 mg/dl (3,9 mmol/l) küszöb ugyanaz gyermeknél, serdülőnél és felnőttnél. Az élettan nem változik a korral. Ami különbözik, az az epizód felismerésének és az időben történő reagálásnak a képessége [1].

A 6 évnél fiatalabb gyermekeknél nem a küszöb a gond, hanem a közlés. A kisgyermek nem mondja, hogy hipoglikémiája van, és sokszor fel sem ismeri az érzést. Ezért ebben a korban sokat számít, mit vesznek észre a körülötte lévő felnőttek, és a vércukorszenzoros felügyelet. A vércukorcélokat egyénileg választják meg, figyelembe véve ezt a kockázatot [1].

Az elmúlt napok vagy hetek ismétlődő hipoglikémiái hozzászoktatják a szervezetet az alacsony értékekhez, így a figyelmeztető jelzések elmaradnak. Ehhez nincs szükség sok éve tartó cukorbetegségre, mert két vagy három közelmúltbeli epizód is elég lehet. Nagyon alacsony vércukorszintet is elérhetsz úgy, hogy semmit nem érzel, és az első jel maga a zavartság lehet. Ez a hipoglikémia érzékelésének zavara [5].

A jó hír, hogy visszaszerezhető. Ha néhány héten át gondosan elkerülöd a hipoglikémiát, az a szint, amelyen a tünetek megjelennek, újra emelkedik. Ez az egyik oka annak, hogy érdemes átmenetileg megengedőbb célértékeket megbeszélni a gondozócsapatoddal [5].

Az enyhe epizódok az inzulinkezelés természetes velejárói, és a legtöbb embernél hetente néhányszor előfordulnak. Gyorsan felszívódó szénhidráttal maguktól rendeződnek, és nem hagynak maradandó kárt. A számító mérték azonban nem a számuk, hanem a küszöb alatt töltött idő, amelyet a szenzor mutat.

Az 1-es típusú cukorbetegséggel élő felnőttek és gyermekek többsége esetében a nemzetközi cél a nap kevesebb mint 4%-a 70 mg/dl (3,9 mmol/l) alatt, ami körülbelül egy óra, 54 mg/dl (3,0 mmol/l) alatt pedig a cél kevesebb mint 1% [1]. Időseknél és nagy kockázatú embereknél a cél szigorúbb, a nap kevesebb mint 1%-a 70 mg/dl (3,9 mmol/l) alatt [1]. A súlyos epizódok jóval ritkábbak, de a tapasztalattal sem tűnnek el, és a kockázat az 1-es típus minden szakaszában megmarad [4]. Ezért számít, hogy előre tudd, mit kell tenned, ahelyett hogy a helyzetben rögtönöznél.

Éjszaka alszol, és sokkal nehezebb megérezni a figyelmeztető jeleket, ezért egy hipoglikémiás epizód olykor órákig eltarthat. Az éjszakai hipoglikémia főként a több mozgással telt napok után jelentkezik, mert az izmok pótolják a raktáraikat, és az edzés vége után még sokáig vesznek fel szőlőcukrot [6].

Itt számítanak a legtöbbet a riasztások. Az a szenzor, amely azelőtt megszólal, hogy a vércukor túl alacsonyra esne, hosszú epizódból rövidet csinál. Az éjszakai riasztások valóban elkapják azokat az epizódokat, amelyek egyébként észrevétlenek maradnának [7].

Igen, és ez a szenzor egyik leghasznosabb tulajdonsága [7]. Ha a tüneteid nem illenek a képernyőn látott értékhez, kezelés előtt erősítsd meg ujjbegyszúrásos méréssel. Ne feledd, hogy a szenzor a sejtek közötti folyadék (szövetközti folyadék) szőlőcukor-töménységét méri, és néhány perccel lemarad a vér mögött.

Azok a rendszerek, amelyek önműködően leállítják az inzulinadagolást, amikor egy előre beállított célérték felé irányuló esést jeleznek előre, tovább csökkentik a hipoglikémiás epizódok számát [8]. A riasztási küszöböket és beállításokat a gondozócsapatoddal együtt döntitek el, mert a túl alacsonyra állított riasztás nem hagy időt a reagálásra.

Rövid távon ott a balesetek veszélye: esés, csonttörés, veszélyes helyzetek vezetés közben vagy a munkahelyen. A hipoglikémia szívritmuszavart is kiválthat, különösen éjszaka [9].

Hosszú távon kialakulhat a hipoglikémiától való félelem, amely sajnos elég gyakori. Olykor áldozatául esel, és szándékosan túl magasan kezded tartani a vércukrodat, többet eszel, és kerülöd a testmozgást [10]. A cukorbeteg felnőttek halálokainak elemzései azt mutatják, hogy a súlyos hipoglikémiás epizódokat érdemes megelőzni, mert olykor halálosak lehetnek [11].

Azonnal hívj mentőt, ha egy hipoglikémiás ember nem tud nyelni, nem reagál, vagy görcsrohama van. Ne adj neki semmit szájon át, és adj glukagont, ha van kéznél. A gyakorlati lépéseket a következő oldal írja le: a hipoglikémia kezelése; a sürgősségi ellátást igénylő helyzeteket pedig itt találod: orvosi nyilatkozat.

Még aznap keresd a gondozócsapatodat, ha súlyos epizódod volt, ha megmagyarázatlanul ismétlődnek az epizódok, vagy ha azt vetted észre, hogy már nem érzed a figyelmeztető jeleket. Ezek olyan helyzetek, amelyek a kezelési terv átgondolását kívánják, nem helyszíni korrekciót [1].